Amber

(Texas szellem-mese)

 Ez a történet egyik ismerősömmel velem és a barátaimmal történt. Pizsamapartit tartottunk négyen; Sarah, Jassie, én és Mary. Egy ostoba kis játékot játszottunk, ahol kérdéseket tettünk fel egymásnak. A játékhoz az Ouija tábla is kellett. 

 Az volt a lényege, hogy a mutatót mozgatta egy szellem, ha kérdéseket tettünk fel neki. A táblán mindenféle szimbólumok és számok voltak. Amikor Mary tette rá a kezét a mutató megfagyott. Nem mozdult sehova, hiába próbálta tolni vagy húzni. 

 Mary rémülten nézett ránk, és azt mondta, hogy nem ő csinálta. Elvette a kezét a mutatóról, de az továbbra sem mozdult el, hiába próbáltam én is megmozdítani. 

 Aztán hirtelen az ujjaim alatt elindult a mutató, de hiába próbáltam, nem tudtam róla levenni a kezemet. A táblán a következő szavakat rakta ki. "Segíts nekem! Segíts nekem!" Folyamatosan mozgott a mutató a H-E-L-P szavak között. Sarah rémülten felkiáltott, és megkérdezte ki csinálja ezt.

 A mutató ismét új szavaknál állt meg. AMBER. 8 ÉVES. 

 Mi a baj? Kérdezte meg Mary.

 VÍZ. VESZÉLY. HELP. FÉLEK.

 Mary felpattant és utasította Saraht, hogy hívja gyorsan a 911-et. Sarah azonban csalódottan jött vissza a telefonálásból, és mondta, hogy nem hisznek neki. Abban a pillanatban a mutató elengedte a kezemet. Amber eltűnt.

 A többiek mondták, hogy próbáljak újra kapcsolatba lépni vele. Újra rátettem a kezemet a famutatóra. Hosszú percek után újra elkezdett mozogni. KÉSŐ. Majd újabb hosszú szünet következett. VÍZ. ÁRVÍZ. MEGFULLADT. MOBIL. ALBAMA. Aztán újra megállt a mutató. Tudtam, hogy Amber eltűnt. 

 Aznap este egyikünk sem tudott aludni. Másnap reggel a hírekben egyikünk se lepődött meg, maikor bejelentették, hogy árvíz volt Albamában. Ez egyik áldozat egy nyolc éves kislány volt, akit Ambernek hívtak...

A fekete Aggie

(Maryland)

 Még réges-régen egy férfi csinált egy szobrot. Ez a szobor egy gyászoló angyal volt, aki egy emelvényen ült. A szobor hátborzongató volt, nappal arcán lehetett látni, hogy a bánat és a fájdalom az arcára fagyott. Éjszaka még félelmetesebb látványt nyújtott. A lepel teljesen eltakarta az arcát, és csak akkor vált láthatóvá, ha az ember nagyon közel ment hozzá. 

 Nem sokkal később pletykák kaptak szárnyra, amik végigsöpörtek a vidéken. Arról szólt a legtöbb pletyka, hogy a szobor, becenevén Black Aggie, egy bántalmazott nő volt, és a szelleme kísért a házak körül. A szeme éjfélkor vörössé vált, és aki belenézett a szobor tekintetében azon nyomban megvakult. Ha valaki éjszaka az ölébe ült, (Ki volt olyan elvetemült? o.O) akkor a szobor halálra zúzta ölelésében. És azok, akik voltak oly merészek, hogy a nevét háromszor kimondták a tükör előtt, akkor a fekete angyal megjelent és a személyt magával vitte a pokolba. Azt is mondták, hogy ezeknek a halottaknak a szellemei is kimásztak éjjel a sírjukból és ők is kísérteni kezdtek.

 Az emberek elkezdték tátogatni a szobrot a temetőben és egyes testvériségeknek a próbái között az állt, hogy egy éjszakán át a szobornak háttal kellett guggolni. Így a félelmetes Aggie népeszűvé vált.

 Egyik éjszaka két testvériség is meglátogatta a szobrot. Azon az éjjelen sötét felhők takarták el az eget, és a szobor körül sötét árnyak kezdtek el gyülekezni. A szobor körül vibrált a düh és a rosszindulat. Viszont ez még nem nagyon rettentette el őket attól, hogy az új tagokat beavassák. Viszont ami ez után történt az hátborzongató volt, A szobor előtt álló fiú felé fordult hirtelen Aggie feje. Látták a vörösen csillogó szemét, és az egyik karját is a fiatal fiú felé nyújtotta. A testvériség tagjai elindultak, hogy megmentsék az újoncot, de elkéstek.

 A fiú rémülten kezdett el kiabálni, majd eltűnt Black Aggie ölelésében. Szinte hallani lehetett, ahogyan ropognak a csontjai. A tagok rémülten nézték, ahogy a fiú teljesen eltűnik a szobor ölelésében, majd rémülten kiáltozva menekülni próbáltak, de őket is elkapta Aggie.

 A sikolyokra felfigyelt az éjjeliőr is. Mire a tett helyszínéhez ért csupán egy halott fiút látott, aki a szobor előtt feküdt összezúzva. 

 A szobor körüli zavarok egyre nőttek, így a szobor gazdája úgy döntött, hogy eladományozza a Smithsonian Múzeumba, Washingtonba. A szobor azóta is ott várakozik a múzeum raktárában.

Fekete Mágia

(Massachusetts)

 Élt egy idősödő remete férfi egy rozoga várkastélyban a város szélén. A neve Mad Henry volt. Sok pletyka keringett róla a városban. Egyesek szerint ő egy varázsló, aki a sötétség erőivel paktált, hogy elpusztítsa a szomszédait. Mások szerint őrült orvos volt, aki feltámasztotta a holtakat a temetőben. 

 Egy nap új család költözött a városban és természetesen volt egy gyönyörű lányuk, Rachel. Megakadt a szeme Henrynek a lányon ezért mindenféle csodás ajándékokkal, arannyal és virágokkal halmozta el a lányt, de ő ezek ellenére egy másik férfiba szeretett bele. Rachel és Geoffray egyszer csak megszöktek, maguk mögött hagyva mindent és mindenkit. 

 Aztán ugyan olyan hirtelen visszajöttek(?) és mindenkit meghívtak az esküvőjükre. Míg a lány keringőzött az apjával, hirtelen mennydörgést hallottak. Majd villámok cikáztak az égen, és nemsokkal később a bálterem dupla ajtaja kinyílt, és a szél besüvített rajta. Rothadó szagot hozott magával. Az ajtóban megjelent Henry és mögötte rothadó, groteszk alakok vonszolták magukat. Két holttest megragadta a vőlegényt és uruk elé vonszolta. Henry szeme vörösen csillogott, majd előkapott egy ezüst tőrt és Geoffraybe döfte. 

 Rachel felsikított és a férjéhez rohant majd rávetette magát a testére.

 "Ölj meg mindkettőnket!" Kiáltotta. 

 De Henry válaszul megragadta a lányt kopaszra nyírta, és magával vonszolta. A halott serege engedelmesen követte. A két após összeszedett egy kisebb csoportot és követték az őrült Henry-t. Azonban a házában nem találtak senkit. Hanry eltűnt.

 Az emberek visszatértek a városba, eltemették Geoffrayt, és senki sem beszélt a történtekről. El sem bírták képzelni, hogy mit történt szegény Rachellel.

 Egy évvel később valaki kopogtatott Rachel szüleinek ajtaján. Az apa nyitott ajtót, és egy sovány, szürke alakot látott a verandán. Szeme tompán fénylett a fájdalomtól. Ő volt Rachel. Nyelvét kivágták, így nem tudott beszélni. Egy ezüst pengéjű kést húzott elő rongyai alól, és a szülei megértették, hogy a vér, mai rátapadt, az Henry vére volt. Aznap este Rachel békés mosollyal az arcán eltávozott az élők sorából. 

Bloody Mary

(Pennsylvania)

 Egy nő élt az erdő mélyén, aki a megélhetés miatt gyógynövényeket termesztett. Az emberek a közeli városban Bloody Mary-nek hívták és úgy tartották, hogy ő egy gonosz boszorkány. Azt hitték, hogy ő dühében leszárította a terméseket a tél beállta előtt, a gyerekekre betegségeket küldött, és a teheneket pusztította el. 

 Aztán kislányok tűntek el sorra a városból, és senki sem tudta, hogy hová tűntek. Az elkeseredett szülők mindent tűvé tettek értük, erdőket, más városokat néztek át, és a bátrabbak még Bloody Mary-t is felkeresték, de ő váltig állította, hogy semmi köze nincsen a gyerekekhez. Mégis, aki beszélt vele, vagy látta őt, észrevette, hogy megváltozott. Sokkal szebbnek és fiatalabbnak tűnt. Az emberek gyanút fogtak, de nem találtak semmilyen bizonyítékot, ami a gyerekek eltűnésével hozta volna összefüggésbe. 

 Egy éjszaka a molnár lánya kikelt az ágyból és követett egy gyönyörű hangot. Mást nem is hallott azon kívül. A feleség még fent volt, így látta, amint a lánya elhagyja a házat. Az asszony a férjét felkiabálta, és követni kezdte a lányát. Az apja is lerohant, megpróbálták visszatartani a lányukat, de próbálkozásaik kudarcba fulladtak. Lassan szem elől tévesztették a gyereküket.

 A szomszédok felébredtek a zajra és a házaspár segítségére siettek. Az egyik éles szemű férfi kiszúrt egy furcsa lényt az erdő fái között. Néhány városi a lény felé futott és akkor megpillantották Bloody Mary-t egy tölgyfa mellett. A kezében egy varázspálca volt, ami a molnár háza felé mutatott, és a nőt kísérteties fény lengte körbe.

 A lakosok fegyvert és vasvillát (tipikus) ragadtak és megindultak a boszorkány felé. A zajra Bloody Mary abbahagyta a varázslatot és a háza felé menekült. Az apa a fegyverébe ezüst golyót tett és meglőtte a rohanó nőt, akit a csípőjén talált el. Mary lerogyott a földre, és a molnár rávetette magát, majd kivonszolta a mezőre, ahol a többiek egy hatalmas tábortüzet raktak és rádobták a nőt.

 A haldokló Bloody Mary sikítva mondott átkot a városiakra. Ha valaki éjjel a tükör előtt háromszor kimondja a nevét, akkor eljön a lelkéért és elviszi a pokolba, hogy bosszút álljon. Miután elégett, az emberek elmentek a házához, ahol jelöletlen sírokat találtak. Bennük feküdtek azok a kislányok, akiknek elszívta a vérét, és ami miatt újra fiatal lett.

 Attól a naptól kezdve, aki volt olyan bolond, hogy háromszor elszavalta Bloody Mary nevét a tükör előtt,  megjelent előtte a bosszúálló boszorkány. Azt mondják, hogy az áldozatok testét megcsonkítja és a lelküket elviszi. A lelkek örökre csapdába esnek a tükörben.

Bloody Mary Whales

(Indiana)

  Whales egy idős, gonosz férfi volt, aki szerette a pénzt, úgy mint semmi mást, és rabszolgákkal kereskedett. A polgárháború után már nem tudott ezzel foglalkozni, a mezőgazdasági munkákat nem tudta kikkel elvégeztetni. Egy nap meghalt a felesége, (akit kivételesen szeretett) szülés közben. A férfi gyűlölte a gyereket, aki egy kislány volt és Mary-nek hívtak, mert őt gyanúsította a felesége haláláért. A lányt elhanyagolta, rongyokba öltöztette, mindezek ellenére a kislány nagyon szerette az édesapját. 

 Mikor a lány elérte a felnőtt kort, megszólalásig hasonlított az anyjára. A férfi mindegy alkalommal, amikor a lányára nézett, halott feleségét látta benne. Egyik este a nagy ivászat után a férfi bevonszolta magát Mary szobájába, és többször leszúrta a késsel. Erre a lány felébredt és a vér meg a fájdalom miatt üvöltözni kezdett. Hiába harcolt a démoni apja ellen, ő végül megölte. Felkapta a testét és a pincében temette el. 

 Két nappal később, egy este a férfi a lányát látta a konyha szobájában. Félig levágott feje a vállára hajlott. "Apaaaaaa" suttogta a lány, Whales felüvöltött a félelemtől és kivetette magát a konyhaajtón. Hátranézett, de a lány eltűnt.

 Egy héttel később újságolvasás közben jelent meg előtte a lánya, aki a vele szemben lévő székre ült le. Ruhája csupa vér volt. "Apaaaaa" suttogta ismét, majd felszállt, és véreső hullott a nyomában. Whales a rémülettől a pajtába menekült.

Közel egy hétig bujkált a pajtában, aludt a szalmában és nyers zöldségeken élt, amikor úgy döntött, biztonságos visszamenni a házba. A fürdőszobába ment, hogy megborotválkozzon. Amikor belenézett a tükörbe a vörös szemű lányát látta, aki ismét azt suttogta, hogy "apaaaaa", és kezét a férfi felé nyújtotta. Hosszú körmei olyanok voltak, mint a vadállatoknak. Kétszer megkarmolta Whales arcát, aki nagy kiabálások közepette visszarohant a pajtába. 

"Apaaaaa" halotta ismét lánya hangját maga mellett és felpattant a rémülettől. Mary mosolygott rá, kivillantak hosszú, hegyes fogai. A rongyos nyelve kilógott a szájából, olyan volt, mintha többször megvágták volna a késsel. A feje fölé mutatott, és a férfi látta, hogy egy hurkos kötél lóg a pajta tetejéről lefelé. Hívogatóan lógott le a létra mellől. Whales a létrára tette a kezét és mászni kezdett...

Testvér revans

(Wisconsin) 

 Két testvérpár tévedt el a hóviharban. Az otthonuktól távol voltak, és tudták, hogyha nem találnak menedéket, akkor halálra fagynak. Az egyik észrevett a közelben egy fogadót, így hát bementek. Minden tekintet rájuk szegeződött, miközben leültek, utolsó pénzükön forró kávét rendeltek. Miután a csapos elment a többi ember is visszafordul a maga társaságához, és folytatták a zavartalan beszélgetést. Csupán egy nagy darab mészáros bámulta őket továbbra is, a fiúk visszanéztek rá.

 "Úgy nézek rám, mintha valami vicceset látnátok!" Szólalt meg fenyegetően.

 "Mi nem nézünk, csak melegedünk a tűznél." Válaszolt az idősebb testvér.

 "Azt mondod, hogy hazudok?" Pattant fel a dühödt vörös hajú ember. A többiek mosolyogva nézték a jelenetet, szerették a jó csetepatékat.

 "Mi semmi ilyet nem mondtunk." Hadonászott az idősebb, és véletlenül meglegyintette a testes férfi karját. Az galléron ragadta a fiút és ráordított.

 "Engem senki sem üthet meg világos?" Majd a rémült fiút a kandallóba hajította. A döbbent csöndet csak a halálsikoly törte meg. "Most te jössz." Fordult a fiatalabbik felé.

 A fiú zihált a rémülettől, és kiszaladt a hóviharba. A fagyott kis testét az olvadás után találták meg.

 Egy évtized telt el a haláluk óta. A nagy vörös férfi sétált az utcákon, nem hitt a fiukról szóló szellemtörténeteknek. Ahogy ment az úton, észrevette, hogy szokatlanul kihalt lett minden. Aztán meghallotta, hogy valami van a nyomában. Ha ment, akkor az  valami követte, ha megállt, akkor az is megállt. Megfordult, és szembetalálta magát egy ökörnagyságú fekete kutyával, akinek ragyogó kék szemei és éles fogai voltak. A fiút látta benne, aki megpróbálja megmenteni az égő testvérét. 

 A kutya halkan morgott és egyet előre lépett. A hentesnek se kellett több, sarkon fordult és menekülni kezdett. De aztán egy magas lángoló alakkal találta magát szemben. Az égő fiú kinyújtotta a férfi felé a kezét és megérintette a karját, ami azonnal elporladt. Az emberünk sikoltozni kezdett, de elbotlott és elterült a földben. Az orrából és a szeméből szivárgott a vér, de már akkor halott volt, mielőtt földet ért.

 A páros a mai napig megjelenik az utakon, hogy ijesztgessék az arra járókat.

Tánc az ördöggel

(Texas)

 Nem is olyan régen történt az eset, úgy 70 évvel ezelőtt. Az iskolában bált rendeztek, és egy lány különösen nagy lelkesedéssel várta az estét. Még egy vadonatúj vörös ruhát is vásárolt magának. Tudta, hogy gyönyörűen néz ki benne, tudta, hogy nagyszerű este lesz.

 Az anyja benyitott a szobájába és azt mondta, hogy nem mehet el a bálba, mert ma az ördög is táncolni fog, a pap szerint. A lány engedelmesen bólintott, de elhatározta, hogy csak azért is elmegy a bálba.

 Az este el is szökött otthonról, és belépett a táncterembe. Az összes fiú ránézett. Megdöbbentette ez a nagy figyelem, hiszen eddig alig vette észre valaki. A fiúk szinte harcoltak azért, hogy táncolhassanak vele.

 A tánc közben elfáradt, és a pulthoz ment, hogy igyon egy kis puncsot. Észrevette, hogy hirtelen elhalt a zene. Megfordult és egy fess férfival találta magét szembe, aki felkérte táncolni. A lány igent mondott.

 A zene újra szólni kezdett, a tánc jobban ment neki, mint valaha, és minden szempár rájuk szegeződött. A férfi hirtelen megpördült vele, és körbe-körbe forgatta. A lány ki akarta magát tépni a karjaiból, de az csak pörgette tovább. A lábát forróság járta át, a talaj, minta olvadni kezdett volna alatt. Egyre gyorsabban forogtak, és hatalmas porfelhő kerekedett, így elrejtette őket a tömeg elől. 

Miután a porfelhő leülepedett, csupán a férfit látták, aki elegánsan meghajolt és eltűnt. Az ördög eljött a partira, hogy a lányt egészen a pokolig pörgesse.

Sikoltó Jenny

(Nyugat-Virginia)

 Egy régi hangár mentén építettek egy épületet, a Baltimore&Ohio Railroad. Pár hónap elteltével beköltöztek ide a szegényebb emberek. Istállók is voltak benne, de a téli időjárástól nem nagyon védték a falak az itt élőket.

 Egy nő is itt élt, kedves és szelíd teremtés volt, Jenny-nek hívták. Egyedül lakott a kis szobájában. Nehéz idők jártak rá, nem volt családja akik segíthettek volna neki, minden munkát kénytelen volt elvállalni, hogy eltartsa magát. Mégis segített másokon amiben csak tudott, a kevés ételét is odaadta az éhezőknek, még ha ezzel magát sodorta éhínségbe. 

 Egy őszi este leült vacsorázni, egy pohár víz és egy kevés húsleves volt a tápláléka. Gyertyát gyújtott, de nem vette észre, hogy egy szikra kipattan és meggyújtja a vastag gyapjúszoknyáját. Csak az égő fájdalomra pattant. fel. A levessel próbálta oltani a lángokat, de haszontalan volt. Már az egész teste lángolt, amikor kirohant a szobából és a folyosón kezdett el segítségért kiabálni, mert a lángok a testét kezdték el emészteni. 

 Közel volt az állomás ezért oda kezdett rohanni, abban reménykedve, hogy talál valakit, aki segíthetne neki. A teste egy izzó pokollá vált, és érezte minden porcikájában a fájdalmat. Sikolyai egyre szörnyűbbek lettek, léptei lelassultak. Vakon tántorgott a sínekre, és már csak egy élő tűzgolyó volt. Nem vette észre a vonat ragyogó fényszóróit, egy férfi észrevette őt, és megpróbálta a vonatot megállítani, de túl késő volt, a mozdony elkaszálta a sikítozó nőt. 

 A legénység az állomásra szaladt, a mérnök is kirohant a vonatból. A nő teste még mindig égett a sínen. A férfiak eloltották az égő testét, és a közelben egy névtelen sírba temették el. Nem sokkal később az emberek elfeledték az esetet, és egy szegény család költözött az apró kunyhóba.

 Egy hónappal később a mozdonyvezető egy égő golyót vett észre a kanyarban. Későn tudott csak megállni. Amikor kiszállt a vonatból sehol se látott egy égő testet. Az esetet jelentette az állomás főnökének. A történet hallatára a főnök visszaemlékezett Jenny-re, és rájött, hogy a szelleme az, ami kísért a síneken.

 A mai napig lehet hallani a Sikoltozó Jenny hangját, és az égő teste is megjelenik a síneken, azon a napon, amikor meghalt. Szelleme továbbra is vánszorog a síneken és segítségért kiáltozik.

Storm Hag

(Pennsylvania)

 Ez a lény a tenger mélyén lappang. Sápadt, zöld bőre van, sárga szeme ragyog a sötétben. Hosszú,vékony, mocskos karjai zöld, hegyes fogai vannak, amelyekkel a húst tudja szétcincálni. Sok neve van, a matrózok csak Lake Erie vagy Storm Hagként hívják. 

 A teremtmény vihart és örvényt kelt a tengeren, hogy annak segítségével el tudja nyelni a hajókat. Van olyan is, amikor vihar után vár. Kivárja, hogy a matrózok megnyugodjanak, és akkor támad. Csupán egy apró figyelmeztetést küld a felszínre. HA nagyon figyel valaki, meghallhatja az énekét: 

Gyere a vízbe, szerelmem,

Táncolj le, a hullámok alá,

Hol tengerész-fiúk csontjai laknak,

A sáfránybarlang belsejében.

(Mellesleg egész költői kis dalocska nem? :D)

 Ha ezt a kedves hajóstársak meghallják, akkor horgonyt fel, és begyújtani a hajtóműveket, hogy minél messzebb legyenek tőle. Ha a figyelmet elkerüli ez a kis dalocska, akkor volt hajó, nincs hajó. Az emberek pedig gyarapítják a lakberendezési tárgyakat a Hag barlangjában.

Történt egyszer, hogy a szamuráj harcos, Kane először járt Tokióban mert Kaliforniából érkezett. Magával hozta gyönyörű feleségét, Ishit is. Ishi az ideális feleségek élő példája volt: gyengéd és figyelmes, (no meg persze a férfiak számára elengedhetetlen tulajdonság) nagyszerűen főzött. Kane szomszédjai között volt egy másik gyönyörű nő is, Aiko. Természetesen a férfi rögtön beleszeretett a gazdag szomszéd gyönyörű lányába, és el kezdet neki udvarolni. Közben azon járt az esze, hogy hogyan szabaduljon meg Ishitől.

 Aztán egy szörnyű viharos napon, részt vettek mind a ketten egy banketten. Végül, amikor kettesben maradt Ishivel, a férfi letaszította őt a szikláról, bele a tengerbe. Senki sem hallotta az asszony sikolyát. Senki se sejtette, hogy a terembe rohanó kétségbeesett férfi volt maga a tettes. Ő azt mondta, hogy felesége megcsúszott a síkos sziklán és a mélybe zuhant, miközben segítségért rimánkodott.

 Tökéletesen játszotta a gyászoló férj szerepét, és nagyszerű temetést rendezett Ishinek. Mikor egyedül maradt a házában, a férfi megnyugodott, hogy terve tökéletessé vált, és boldogan ivott is rá, végül nyugovóra tért. Odakint még mindig tombolt a vihar, a szél korbácsolta a ház falait, hogy azok szinte bele remegtek. Egy kóbor szellő söpört végig Kane hálószobájában, miközben ez a hang hallatszott: Vengeance, Vengeance.

 A férfi rémülten ugrott ki az ágyból e hang hallatára. Majd rettegése a tetőfokra hágott, amikor egy sötét alakot látott belépni a szobába. Hosszú sötét haja borzos volt, és mocskos, véres kimonot viselt. Arcának egyik fele be volt törve, egyik szemgolyója szabadon csüngött a szemgödréből. Ishi szelleme kinyújtotta férje felé összetört kezét, majd törött fogsoraival rámosolygott. Vengeance suttogta Vengeance.

 Az emberünkön kitört a frász, és rémületében kimászott az ablakon, majd hanyatt homlok átmenekült a szomszéd házba, ahol Aiko és családja lakott. Elhitette a szomszédokkal, hogy bánatában nem bír egyedül maradni, ezért ők megengedték, hogy ott maradjon náluk, míg le nem telik a gyász. 

 Pár hónappal később Kane várta a szellem eljövetelét, de az nem jelentkezett, így hát a férfi megkönnyebbült. Egy szép napon kint volt mindenki a kertben, amikor Kane egy kezet érzett a vállán, ezért megfordult. Szembetalálta magát Ishivel, aki most gyönyörű volt, és szerelmesen megcsókolta a férjét, majd a fülébe suttogta: Vengeance. Majd táncolva, nevetve eltűnt az udvarról. Aiko, aki látta ezt a jelenetet, féltékeny és dühös lett, bár nem tűnt föl neki, hogy akit látott, az a halott feleség.

 Kane az események után nyomult Aikonál, és aztán sikeresen el is jegyezte. Így bebizonyította a nőnek az odaadó szeretetét. Hatalmas eljegyzési lakomát rendezett, minden rokonát meghívta a barátaival és a szomszédjaival egyetemben. Jól zajlott a mulatság, mindenki evett, ivott, mulatott. Amikor a köszöntőjét mondta, hirtelen bevonult a gyönyörű Ishi, majd illedelmesen megállt a sarokban. A meglepetéstől a férfi elakadt a mondat közepén, és nézte, ahogy a volt felesége kacagni kezd, miközben a gyönyörű teste megváltozik. Alakja csavarodott és törött lett, arca megrepedezett, és vérezni kezdett, fekete haja tekeregni kezdett Ishi körül, szemgolyói is önálló életre keltek. 

 Vengeance suttogta.

 "Nem! Nem!" Kiabálta kétségbeesetten a férfi.

 A közönség döbbenten nézte a jelenetet, hiszen ők nem látták Ishi szellemét. Végül a szellem kilibegett a teremből. Kane káromkodva futott utána, és kiabálta, hogy ne kísértse többé. Útjuk ahhoz a bizonyos sziklához vezetett, ahol Kane lelökte Ishit a mélybe. A férfi megtorpant a sziklánál, miközben Ishi felé fordult, hogy férje szemébe nézzen. A szelleme növekedni kezdett, teste mocskos és véres lett, szemgolyói imbolyogni kezdtek. Széttört fogai csillogtak a napfényben. 

 Bosszú! Sikoltott fel Ishi, miközben rávetette magát a férfira. A szamuráj arca eltorzult a félelemtől, miközben védekezés képen hátralépett. Lába azonban megcsúszott a nedves talajon, és ő hátrazuhant, rá a sziklákra, amik halálosan összezúzták testét.

 Aznap éjszaka ismét szörnyű vihar tombolt, és egy villám belecsapott Kane házába, ami porig égett. A szomszédok még hallották, ahogyan a szél egyre csak ezt suttogja:

Ennyi volna az összevont meglepi cikk, remélem most már lesz mit mesélnetek éjszaka a tábortűznél! ;)

Forrás: http://www.americanfolklore.net

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés