A történet, ahogy általában mindig, egy ártatlan ajándékkal kezdődött. Menjünk kicsit vissza az időben, egészen 1970 környékére. Egy anyuka, aki lányának szeretett volna meglepetést okozni, betévedt egy ócska boltba, ahol megvett egy Annabelle nevű (az akkori divatba jött) rongybabát. Az ajándék Donna részére szólt, aki már akkor fősulis volt. A lány örült a játéknak, bár nem sokkal az ajándékozás után el is feledte a babát, akit az ágyra dobott hazaérkezésekor. 

Először csak apró jelek voltak. Donna észrevette, hogy a babája mozog. Először csak picit csusszant arrébb, mintha csak valaki meglökte volna. De napokkal később már képes volt mozogni. Egyszer ő és a szobatársa amikor hazaértek, a babát nem az ágyon, hanem a hintaszékben találták. Ekkor nagyon megijedtek. Donna állítólag azt mesélte a médiumnak:

Minden reggel ágyazásnál a babát kinyújtott lábakkal és karokkal hagyta az ágyon. De mikor este hazajöttek, a baba más testhelyzetben volt. Lábait keresztbe rakta, keze mintha fegyvert fogott volna az ölében. Ezért megfigyelték egy héten keresztül és tényleg Annabelle mindig más testhelyzetben feküdt.

Máskor  ha a szobában hagyták, a baba fogta magát és átkerült a nappaliba a kanapéba. Egyik este térdepelve találtak rá a kanapén. Ki is próbálták egyszer, hogy tényleg meg áll-e térdebelve, de mindig eldőlt. Lehetetlen volt, hogy abban a testhelyzetben legyen. Máskor, ha a kanapén hagyták, Annabelle valahogy a szobába került, de úgy, hogy az ajtó csukva volt!

Donna és a szobatársa, Angie nagyon megrémültek. Ezért barátjukhoz, Louhoz fordultak. A srác azt állította, érezte, hogy valami nagyon nincsen rendben azzal a játékszerrel. Hiába mondta a két lánynak, hogy szabaduljanak meg ettől a babától, nem hallgattak rá. Azt mondták, biztos van valami logikus magyarázata ezeknek a jelenségeknek. 

Aztán furcsa üzeneteket találtak a házukban, amik a baba közelében voltak. Pl.: Segítsetek! Segíts, Lou!

Donna azt mondta, hogy az íráson látszott, hogy gyermek írta. Hiába kereste a házában nem találta meg azt a ceruzát, amivel az üzenetet írták, sem a papírt. Arról kiderült, hogy nem átlagos papír, hanem egy pergamen. Donna tűvé tette az egész házát, de se pergament, se ceruzát nem talált. Lou arra gyanakodott, hogy Annabelle üzenni próbál nekik, de a két nő még mindig nem hallgatott rá. Azt gondolták, hogy valaki tréfát űz velük. 

Kezdetben harmonikusan éltek Annabelle mellett. Karácsonykor még csokit is találtak, pedig egyikük se vett ilyesmit. Azt gondolták, hogy a babától van. Azonban a békés pillanat nem tartott sokáig. 

Egyik nap egy szobor felemelkedett a levegőbe, majd leesett. Szerencsére Donna és Angie a másik szobában volt, így nem lett bajuk, de a dolgok innentől sokkal rosszabbra fordultak.

2 hónappal később, amikor Donna és Angie hazatért, azt érezték, hogy a babát különös, borzongató aura öleli körül és valami nagyon-nagyon nincsen rendben vele (nem mintha eddig normális lett volna). A baba testéből vér kezdett szivárogni.

Most már mind a ketten nagyon féltek, ezért egy médiumot hívtak segítségül. A médium "kapcsolatot létesített" a babával. A következőket tudta meg róla:

Régebben a ház helyén egy mező volt, és erre a mezőre járt játszani egy hét éves kislány, Annabelle Higgins.  A kislányt hirtelen érte a halál a mezőn, a szelleme pedig itt maradt. Később be tudott költözni a baba testébe, és így próbált kapcsolatot létesíteni az ott lakókkal. Végül azt a következtetést vonta le, hogy a baba ártalmatlan, kedves szellem (ha-ha). A lányok tehát maguknál hagyták, de persze Luo megpróbálta megértetni velük, hogy ez nem jó ötlet, de megint nem hallgattak rá.

Lout rémálmok gyötörték. Egyik este felriadt mert valami furcsa mozgást érzett. Körülnézett a szobában, és az ágyánál megtalálta Annabellet. A szobájában semmi se volt rendben, és a baba elkezdet felkúszni a testére. A mellkasánál megállt. Aztán elkezdte Lout fojtogatni, aki nem tudott a szorítástól megszabadulni, hiába próbálkozott. Végül elvesztette az eszméletét. Másnap, amikor felébredt, biztosra vette, hogy nem álmodott. Elhatározta, hogy meg fog szabadulni a babától, bármibe is kerül. 

Következő éjszaka, amikor Lou és Angie a nappaliban tartózkodott amikor csoszogó hangot hallottak Donna szobája felől. Lou erőt vett magán és elindult a szoba felé. Amikor megállt a bejárat előtt, a csoszogás hirtelen abba maradt. Lou belépett a szobába, a villanyt felkapcsolta, ahol csak Annabellet látta a sarokban, mintha véletlenül odadobták volna. Ekkor Donna is megérkezett. Lou furcsa, bizsergető érzésre lett figyelmes. Megfordult, de ekkor összegörnyedt a fájdalomtól. A mellkasán karmolás húzódott végig. 3 függőleges 4 vízszintes vonal volt rajta. A két lány is megerősítette, hogy látták a karmolást, de más bizonyíték nincsen, mert másnapra furcsa módon, teljesen eltűntek a nyomok.

A három fiatal újra segítséghez fordult, és akkor kiderült, hogy a babában nem egy békés, aranyos kis szellem van, hanem egy meglehetősen vérre éhes démon. Erre a megállapításra Ed Warren jutott, amikor meghallgatta a trió beszámolóját.

A baba természetesen önmagában ártatlan lenne, ha nem költözött volna bele egy démon, aki kihasználta az ott élő emberek naivságát és a bizalmukba akart férkőzni. 

Csak egyetlen egy megoldást tudtak találni, hogy megszabaduljanak a babától. Ezen az "izén" ördögűzést kell végrehajtani. Felvették a kapcsolatot egy atyával, aki először vonakodott, majd miután ismertették a következményekkel elvállalta a munkát. Miután az atya szépen végrehajtotta a műveletet, kijelentette, hogy a baba ártalmatlan és soha többé nem fog nekik ártani (mint a filmekben, de komolyan). Ebben azonban Warren egyáltalán nem volt olyan biztos.

Nos, miután ezzel végeztek, Ed Warren magához vette a babát és hazafelé indult, de a pap figyelmeztette, hogy vigyázzon, nehogy befolyásolja a baba az autót. Még jó, hogy ezt figyelembe véve vezetett, mert a kocsi, ha széles kanyar közeledett, megbolondult. Nem sok híja volt annak, hogy lesodródjon az útról, vagy a szembejövő kocsiba ütközzön.

Amikor hazaért, a babát az íróasztalára tette. Egyszer mikor a szobába belépett, a babát az asztal székében találta, arcán gúnyos kifejezéssel. Azt követően ismét rájött Annabellere a mászkálhatnék, és mindig másik helységben talált rá Warren. 

Végül Warren megelégelte a sok mászkálást, és a babát egy speciális dobozba zárta, ami megakadályozta a mozgásban. Az üveg vitrinszerűségre figyelmeztetés képen ráírta: Vigyázat! NE NYISD KI!

Az idő során Warrens még sok, hozzá hasonló elátkozott és démoni tárgyakat halmozott fel, de sokáig zárt ajtók mögött őrizte. Ma már azonban megtekinthető mindenki számára. De hiába van Annabelle bebörtönözve, a hatásköre eléggé nagy. Egyszer a múzeumban egy házaspár járt. Ed Warren, mint idegenvezető elmagyarázta nekik a háttértörténetét, de azok erre fittyet hányva kinevették. A házaspár férfi tagja elkezdett dörömbölni a baba üvegén, hergelte, hogy támadja meg. Ed erre rögvest kiterelte a párt a múzeumból, akik a történeten még mindig nevetve elhajtottak a motoron.

De ahogy mondani szokták, az nevet, aki utoljára nevet. A motor út közben kezelhetetlenné vált, majd frontálisan nekiütköztek egy fának. A férfi rögtön meghalt, a felesége évekig kórházba került. A szkeptikusok szomorú véletlennek és balesetnek tulajdonították az ügyet, de Warren meg vólt arról győződve, hogy kihívták maguk ellen Annabelle haragját. 

Warrens 2006-ben hunyt el, de a múzeumnak van egy utódja, Lotaringia,(80 év körüli) aki tovább viszi munkásságát.

A múzeum neve Occult múzeum és ma is megtekinthető. (Őszintén szólva nem nagyon szeretnék ezzel a babával találkozni, a képeken is eléggé hátborzongató és rémisztő hatást kelt, ezért nem nagyon tűzdeltem tele képekkel a cikket. Aki szeretne rákereshet.)