Előző cikkemben emlegettem a Báthoriakat és az Ecsedi-lápot. Most kicsit bővebben kifejtem, miről is van szó.

 Réges-régen, amikor történtek csodák.... Na jó, ez itt nem a Grimm mesék, térjünk is a lényegre!

 Még a fiatal Magyarországon az Ecsedi-lápban egy szörnyeteg bújt meg. Ez a szörnyeteg nem volt más, mint egy sárkány, aki rettegésben tartotta az ott élő jobbágyokat. Így hát hősünk, egy bizonyos Báthori Opos felpattant délceg paripájára, félelmet nem ismerve vágtatott a láp felé. A jobbágyok azt beszélték, hogy ez a hely még a leghidegebb teleken sem fagy be, valamint a 100 öles kötél sem tud az aljára érni, olyan mély. Ennek a vég nélküli tó fenekén élt a nagy sárkánykígyó, az Ecsedi-láp sötét ura.

 Tehát vitézünk rendíthetetlenül haladt a láp közelébe. Lova már érezte, hogy itt valami nagyon nem stimmel, reszketett majd meg is bokrosodott. De a dalia Báthori nem félt egy cseppet sem,leugrott lova nyergéből, a rémült jószágot kikötötte egy viszonylag biztonságos helyre, majd ment és ment tovább, félelmet nem ismerve. 

 Egyre közelebb és közelebb ért a tó vize pedig közeledtére háborogni és fodrozódni kezdett. Mikor egészen a széléig ért, már kivehető volt a víz tükre alatt megbúvó sárkány alakja. A hősünk vett egy nagy lélegzetet, előrántotta vasbuzogányát, miközben farkasszemet nézet a hullámokból kirobbanó hatalmas bestiára. A sárkányból bűz áradt, zöld pikkelyes testének a végén rémisztő vicsorgó fej bámult vissza rá. Mind a ketten csatakiáltással vetették bele magukat a küzdelembe. Opos szúrt és csapkodott, a sárkány hegyes fogait villogtatta és harapott. Egyszer sikerült eltalálnia a sárkány oldalát, de meg se kottyant neki az ütés. E helyett még jobban harapdálta a levegőt. Báthori sikeresen kitért eme támadások elől. A sárkány végül belátta, hogy a viadalban nem tud felé kerekedni, így hát visszahúzódott a vízbe. 

 Hős gavallérunk persze feltüzelve utána indult, és amikor a láp széléhez ért, a ravasz kis sárkányunk előrobbant a vízből, testét Opos köré csavarta, majd lerántotta a mélybe, azzal a tervvel, hogy megfojtsa. De balszerencséjére Báthori Opos szabadon maradt, buzogányos kezével rásújtott a fejére, ami miatt elkábult a rém és szorításán is engedett. Ekkor emberünk minden erejét összegyűjtve egy utolsó csapást mért a fejre. A bestia szörnyet halt.

Tetemével együtt kiemelkedett a vízből az ujjongó Báthori Opos, aki szakértői mozdulattal kihúzott 3 fogat a sárkány szájából, és ezekkel elindult a királyhoz. Amaz hallván/látván hősies tettét, megjutalmazta az Ecsedi-láp környékén lévő földbirtokokkal. Így került bele a Báthoriak címerébe a sárkány, aminek a Fehérgyarmat címere is emléket állít.