Most, hogy az előszóval megvoltunk, csapjunk is a lovak... és a többiek közzé! 

Addonexus

 Ezek a lények állítólag akkor születnek, amikor a Halley-üstökös átszeli az eget. Különleges képességeik lesznek, miután elhagyták az anyaméhet. A vérük, és egész lényük megtelik ezzel a tiszta energiával, amit az üstökös bocsát ki. Képesek lesznek az energia irányítására (nem itt nem a villamos energiára gondolok), am által manipulálni tudják az elemeket. Ezek közül a legkönnyebben a fény és az árnyék irányítása megy nekik. Mások képesek arra is, hogy fegyverként használják a vérüket. És még a csontjaikat is képesek használni testükön ahol a csont könnyen ki tud bukkanni: a könyök, a kéz, a nyak, a vádli, a tért, a hát és az alkar. Másik hasznos képességük az aura látása, így megtudják az ember személyiségét és azt, hogy milyen elemmel bír(na). Hogy még teljesebb legyen az imént felsoroltak listája, természetesen gyógyítani is kiválóan tudnak (érzelmeket és testi sérüléseket egyaránt). 

 Most el is érkeztünk a fontos részéhez. Az Addonexus kezdetben nem érzékel semmilyen változást fizikailag. Szóval ha a gyerek akkor születik, amikor elsuhan az üstökös, még nem biztos, hogy szuper és klassz képességekkel rendelkezik. Ezek akkor derülnek ki, miután betöltötte a 12-13 éves kort. A kis kölyök ekkor kezdi érezni, hogy valami nem stimmel vele: csontjai önálló életre keltek, elkezdi látni az aurát.

Sokkal lassabban, úgy 3-szoros lemaradással öregszenek, mint az átlagos emberek. Szóval, ha 15 évesnek néz ki az egyikük, akkor az is lehet, hogy jóval a hetvenedik évét taposná, ha nem lenne Addonexus. Természetesen nem sokat szeretik ezt a részét, a szülők észreveszik, hogy nagyon lassan öregszik (ki ne venné észre?) Aminek a következménye, hogy nem nagyon tud a társadalomba beilleszkedni.

Természetesen nem örök életűek, max 75-76 évig élnek. Csupán eddig, és nem tovább, mert amikor ismét visszajön a Halley-üstökös, így egy körforgás ismét megkezdődik. Meghal egy Addonexus, hogy egy másik vegye át a helyét.

Bandersnatch

 Tulajdonképpen már elég régóta töprengek azon, hogy mégis mi az a lény, ami az Alice Csodaországban c filmben/könyvben szerepelt. Tudjátok, az a fehér, lomha kutyaszerű valami, ami megharapta Alicet, de végül összehaverkodtak, és vele lovagolt a csatába. Most megvilágosodtam, remélem ti is :D

 Nincsen róla fent sok infó. Ez a kedves kis szörny egy versből származik, amit Lawis Carrol írt. Amiben annyi olvasható, hogy óvva int a Jubjub madártól és a Bandersnatchtól.

A képen is láthatóak a hegyes fogai. Hosszú nyaka van, valamint rendkívül erős állkapoccsal rendelkezik. Ez a szörnyeteg híres a kegyetlenségéről és a gyorsaságáról. Állítólag meg lehet őket találni a világ mögötti tükrökben.

A média egyik kedvelt szörnyetege. Hogy párat említsek, szerepelt a Final Fantasy PS játék részeiben, a Pandora Hearts nevű animében, és természetesen a 2010-es Alice Csodaországban filmben.

Bartimaeus

A Bartimaeus szintén egy kitalált lény, ami a Bartimaeus trilógiában szerepel, a történet írója Jonathan Stroud. 

A lény nevét legelőször Kr.e. 3000 évvel ezelőtti Sumer korszakban tárták fel. Állítólag erős mestereknek voltak a szolgálói az elkövetkező 3000 évben. Megtalálhatóak voltak Egyiptomban, Angliában, sőt, még Ázsiában is. Ilyen erős mester volt Ptolemaiosz is. Neki is volt egy Bartaeusa. Ő egy jó és erős mester lévén 3 ajándékot adott szolgájának. Az első ajándék az egyenlő bánásmód volt közte és a többiek között. A második ajándék a szabad földön járás és képes volt a Másik Helyen is járni. Végül az utolsó és legnagyobb ajándéka az volt, hogy halhatatlanná tette. De ebbe a varázslatba Ptolemaiosz az életét adta. Legalább is így meséli a történet.

Ezek a lények erősek, találékonyak, állítólag képesek legyőzni a szellemeket. 

Dementor

 A dementorok személy szerint a kedvenc rémisztő, ficton szörnyeim. :D Szóval velük J.K. Rowling Harry Potter c. műveiben találkozhatunk. 

Két karjuk van és ismeretlen, varázslatos erőiknek köszönhetően suhannak a levegőben, vagy csak szimplán lebegnek, nincsen lábuk. Testüket betakarja a fekete, rongyos és csuhás köpeny. Őket átlagos emberek nem láthatják, csak a varázslók. 

 Amikor a dementor közeledik egy varázslóhoz, abból eltűnnek a jó érzések, (szeretet, boldogság) csupán a szomorú gondolatok maradnak meg bennük, amik lehangoló vagy borzalmas érzésekkel társulnak. Őrzik az azkabani foglyokat, és gondoskodnak arról, hogy a börtönben csücsülő egyedek egy kicsit se érezzék magukat jól. 

 A legsúlyosabb bűntettet elkövető alanynak a büntetése rosszabb a halálnál. Kap egy elsőosztályú jegyet a dementorok közzé, hogy megkapja a dementor-csókot, amiről azt állítják rosszabb, mint a halál. Szerintem senki sem lelkesedne azért, hogy belebámuljon egy fekete üreges szájnyílásba, hogy az kiszippantsa a lelkét. 

 Nem támadnak ok nélkül, vagy csak azokat környékezik meg, akikben túl sok a bánat és a szomorúság. Őket csupán egy nagyon erős Patrónus Bűbájjal lehet elűzni a varázslók/boszorkányok közeléből.

Frankenstein

 Frankensten, azaz a modern Prométeusz. Mary Shelley regényében él. Ő nem volt mindig ilyen. Élt egy átlagos fiatal srác, aki az egyetemen fizikával és matekkal foglalkozott. Neve Victor Frakenstein volt. Ez a srác az elektromosság megszállottja volt, folyton azzal kísérletezgetett.

Egyik álma az volt, hogy létrehozzon egy önállóan mozgó, cselekvő lényt. Ami sikerült is neki, de a terve abban meghiúsult, hogy nem gyönyörű teremtményt, hanem egy szörnyeteget hozott létre. De persze az eredmény azért lett ilyen, mert hullákból eszkábálta össze. Mivel megrémült a lény kinézetétől, sorsára hagyta. A rémült lény felveszi magára létrehozója köpenyét és elbujdosik, majd egy családnak lesz a néma kísérője. Amikor felfedi kinézetét a család elől azok megrettennek tőle, elkergetik. Számos megaláztatás, és egy véletlen elkövetett gyilkosság után megtalálja azt a tudóst, aki létrehozta, és kér tőle egy társat, de Victor megtagadja tőle, ezért a lény bosszút forral. Most már szándékosan öl, első áldozata Victor legjobb barátja, majd  a férfi mostoha testvére. Ez után egy hajsza kezdődik, ami tragikus véggel fejeződik be. 

Jupity Jim

Ez egy történetben szereplő szörny, amelyet először R. Chetwynd -Hayes novellás könyveiben találunk meg. (1974)

Ez a lény egy torz majom és egy hatalmas pók kereszteződése. Az arca leereszett, teste hosszú és természetellenesen rózsaszín. Képességei: hatalmasat tud ugrani, bámulatosan gyors. Ezek miatt kapta a nevét. Van egy varázsige, amit ha elmondunk, akkor az áldozat testére telepszik, és beleássa magát a húsba. Az egyész hát, a nyak és a csípő el lesz foglalva általa, van hogy a végtagjaiba is beleférkőzik a szerencsétlennek. Az áldozatnak semmi sem segít az eltávolításában, csupán annyit tehet, hogy elfogadja a terhet, ami rá nehezedik. 

Tall Jak

Tall Jak, más néven Hosszú Jack. Malice Chris népszrű regényének hőse. 

Tall Jak hosszú, vékony, bőre halovány, már-már hófehér. Vastag, szürke kabátot visel nagyon magas gallérral. A gallér arra való, hogy eltakarja az arcát mások elől. Megviselt kalap van a fején, a kezében egy sétabotot szorongat, aminek gömb van a tetején. A szeme titokzatos, úgy fénylik, mint egy vörös csillag. Egyszer a fél arca leégett egy csata után. 

Pantathian

Ez a lény Raymond E. Feist művéből született meg. Ő egy hidegvérű humanoid kígyó. Meglehetősen alacsony termete van, alacsonyabb, egy átlagos embernél. Úgy szaporodnak, mint a hüllők általában: peterakás, melegített hely. Ők magányos lények, melyek a hegy belsejében élnek. Állítólag kihaltak, mert az emberek kiirtották őket.

Most (egyelőre) véget ért a meglepetés cikk, remélem tetszett nektek :) 

Hamarosan újra hozok nektek valami különlegeset :)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés