Laughing Jack

 Az 1800-as évek karácsonyában járunk, London városában. Az egyik utca végén egy házikó álldogált, aminek lakóját Isaacnak hívták. Hét éves magányos és szomorú kisfiú volt. A többi házban megannyi gyerek bontogatta ki csodálatos ajándékait, miközben szétvetette őket  a boldogsággal vegyes izgalom, míg Isaac csöndes magányában ücsörgött a kis házikó poros padlóján.

Szülei rendkívül szegény emberek voltak, az édesanyja különösen szigorúan bánt vele. Otthon tanította fiát, mert nem volt pénzük az iskolára. Az édesapja pedig a közelben lévő kikötőben kereste a kenyeret, hogy eltarthassa családját. Bizonyára kétségbeesett férfi lehetett, mert folyton bánkódott családja rossz sorsa miatt, ezért szomorúságában mindig betért a helyi kocsmába, ahol elverte azt a kevés pénzt is, amit keresett. Miután kellően a pohár aljára nézett, hazatámolygott, és feleségével üvöltözött. Néha a dolgok nagyon elfajultak, mert előfordult, hogy durván megverte kedvesét, majd részeges mámorában meg is erőszakolta. Ezen a karácsonyi estén sem történt máshogy. Isaac csak feküdt rémülten, kétségbeesve feküdt piszkos takarójának menedékében, miközben várta, hogy elcsendesedjenek szülei. Nem sokkal később elnyomta az álom. Álmában egy baráttal volt, akivel együtt nevetett és játszott, úgy, mint  a többi gyerek. 

Miután fölébredt, egy kis fadobozt vett észre maga mellett. A kisfiú nagyon meglepődött a színes mintákkal tarkított, kézzel eszkábált doboz láttán. Magában egyre csak azon tanakodott, hogy ki is hagyhatta ott neki. Nagyon kevés játéka volt, azokat is az út széléről, vagy az árkokból szedegette össze. Miután jobban megvizsgálta az ajándékát, észrevette, hogy egy vidám bohóc van felfestve csodás, élénk színekkel az egyik oldalra. Egy kis fecnire ez volt felfirkantva: Isaacnak. A dobozka alján pedig ez állt: "L-augh-ing J-Jack-in-a-box" Még nagyobb lett a meglepetése, hiszen már hallott "Jack-in-a-box"-ról, ami egy meglepetés doboz volt, de "Laughing Jack-in-a-box"-ról még sohasem. Kíváncsian megtekerte a doboz oldalán lévő fém kart, és máris fölcsendült a "Pop Goes The Weasel" című dal, amit ő is dúdolni kezdett, de ezen kívül nem történt semmi. -Biztos elromlott... - sóhajtotta szomorúan. A dobozt letette az ócska ágyára, majd átöltözött. 

 Hirtelen zajra lett figyelmes, és amikor az ágya felé pillantott, látta, ahogyan a doboz el kezd mozogni. A doboz teteje kinyílt, és színes füst szállt ki belőle. Konfettik röpködtek a szobában, majd miután elült a füst, egy színes bohóc állt előtte. A bohóc magas volt és vékony, haja pedig vörös színű, orrát egy szivárvány színű papírtölcsérbe bugyolálta be. Vállát ciánszínű tollak fedték, ruhája a szivárvány színeiben pompázott. A bohóc izgatottan tárta szét a karjait, és azt kiáltotta:

-Jöjjenek kicsik vagy nagyok, gazdagok vagy szegények és tekintsék meg a legjobb bohócot az összes közül!!Laughing Jack-in-a-Box

-Ki...ki vagy te? - Kérdezte Isaac, és szeme felcsillant az izgatottságtól. A bohóc lelépett az ágyáról, és azt felelte:  

- Örülök, hogy megkérdezted!A nevem Laughing Jack!Én vagyok az új barátod egy egész életre!Varázslatos vagyok!Sosem fáradok bele a játékba, tudok harmonikázni, és mindent szeretek amit te, egyszóval az érzelmeid szerint változom!

-Tehát..akkor..ba..barátok vagyunk? - Dadogta Isaac, miközben a rejtélyes férfira bámult.

- Barátok? - Ismételte meg a kérdést, miközben felvonta a szemöldökét.- A LEGJOBB barátok vagyunk! Éppen neked lettem teremtve, Isaac!

 A kisfiúnak leesett az álla, majd döbbenten megkérdezte a különös figurától:

- Te tudod a nevemet?

- Persze, hogy tudom! - Nevetett fel Jack. - Mindent tudok rólad. Most pedig, hogy túl vagyunk a bemutatkozáson, lenne kedved játszani velem? Bújócskázzunk!

- Komolyan mondod? Szeretnél velem játszani? De.. köszönnöm kell anyámnak, meg segíteni neki a házimunkában... - Isaac nagyon elszomorodott, és csalódottan bámulta a padlót. Jack megnyugtatóan a vállára tette a kezét.

- Akkor majd itt megvárlak - mosolygott rá a fiúra.

- Rendben, akkor visszajövök, ha mindent megcsináltam...Rendben? - Nézett föl Jackre.

- Természetesen! Mellesleg többször kéne mosolyognod, jó áll neked! - kacsintott a fiúra, Isaac elmosolyodott, majd kilépett a szobából. A fiú egész álló nap róla beszélt az anyjának, aki természetesen nem hitte el neki egyetlen egy szavát sem. Végül a nap végére a gyerek rávette anyját, hogy nézze meg a saját szemével is. Azonban, amikor a szobába léptek a bohóc és a doboz is letűnt. Az anyja emiatt olyan lenéző pillantást vetettek Isaacra, hogy ő azt hitte, menten összeesik a félelemtől.

- De..de..anya..ő.. -kezdte el a dadogást, mire az anyja hatalmas pofont kevert le neki, és üvöltözni kezdett vele.

- Te! Hülye gyerek! Mégis, hogy volt képed hazudni nekem, a gyerekes dolgaidról?! Ki akarna pont veled barátkozni, te szánalmas kis senki! A nap többi részét itt fogod tölteni a szobában, vacsoráról ne is álmodj! Na, mit mondasz most, te fogyatékos? - Isaac hatalmasat nyelt, mielőtt nagy nehezen kinyögte a választ.

- Köszönöm...anya - a nő undorodva nézett fiára, majd kiviharzott a szobából, és becsapta az ajtót. A kisfiú az ágyra dőlt, majd kitört belőle a zokogás. Hirtelen egy hang kiáltott fel.

- Mi történt Isaac? - Jack ült mellette, és megsimogatta a fiú arcát. Válasz helyett a gyerek ezt mondta:

- Hol..Hol voltál?

- Elbújtam, mert a szüleid nem láthatnak meg. Ha észrevennének, nem engednék, hogy együtt játszunk - Isaac megtörölte a szemét, miközben a bohócra nézett. - Nézd, nagyon sajnálom...Ígérem, hogy nagyon boldoggá foglak tenni! Egész este játszani fogunk! - vigasztalta a fiút, és Isaac végre elmosolyodott. 

 Jack egész este nagyon izgalmas játékokat talált ki. A bohóc egy mozdulattal életre keltette az ócska ólomkatonáit, így azok menetelni kezdtek a kis szobában. Aztán rémtörténeteket meséltek egymásnak szellemekről. Egyszer megkérdezte Isaac, hogy ő nem szellem-e véletlenül. De Jack kedvesen elmagyarázta, hogy ő olyan, mint egy szuperhős. Miután vége lett az estének, Jack a zsebébe nyúlt, és onnan rengeteg édességet halászott elő. Egyik ízletesebb volt, mint a másik. A gyermek extázisba esett, amikor megkóstolta az egyiket. Nagyon sokat nevetett, úgy gondolta, hogy ezek után nagyon boldog élete lesz. Az is volt. De aztán, három hónappal később minden megváltozott.

 Kellemes, meleg délután volt, ami Londonban szokatlannak számított, akkoriban. Isaac hamar befejezte a munkáját, ezért megengedték neki, hogy kimenjen játszani. Isaac és Jack a hátsókertben voltak, ahol kalózosat játszottak. Hirtelen átugrott hozzájuk a szomszéd macskája. 

- Egy ellenséges kém! - kiáltotta Isaac.

- Majd én elkapom, kapitány! - szólt vissza Jack, majd megragadta a macskát, mai fújt mérgében. 

-Ne hagyd meglógni, Jackie! - a macska az életéért küzdött, de Jack nem eresztette el. A macska pár perc múlva meghalt. Jack a földre dobta a tetemet. Néhány pillanatig némán bámulták az összezúzott tetemet, majd Isaac hangosan felnevetett. 

-WAHAHAHAA! Most bebizonyítottuk, hogy a macskának nincs is kilenc élete! - nevetett, de annyira, hogy a könnyei is kicsordultak. 

- Nem lesz mérges az anyukád, ha meglátja a tetemet a kertben? - kérdezte nevetve Jack. Isaac azonnal abbahagyta a nevetést.

- A..akkor dobjuk vissza a szomszéd kertjébe - miután eltüntették a tetemet, gyorsan visszasiettek a fiú szobájába. 

Egy órával később Isaac anyja üvöltözését hallották, majd lehívta a fiát. Jack csak az ordibálást hallotta, de nem értette rendesen a szavakat. Fél óra múlva Isaac visszajött. Arca könnyes volt. 

- Mi történt? - kérdezte Jack rémülten.

- É..én.. Megpróbáltam anyának elmondani, hogy te ölted meg a macskát, de nem hitte el. Azt mondta, hogy nem is létezel - Jack elszomorodott, mert rájött, hogy ez az egész az ő hibája. Közel hajolt hozzá, és letörölte Isaac könnyeit. 

- Egy bentlakásos iskolába küldenek, és már ma este indulnom kell... - makogta a könnyei között. - Te meg..te nem jöhetsz velem...- Jack megrökönyödve nézett a fiúra.

- Mi?... Nem mehetek?... De hát, akkor hova fogok kerülni? - kérdezte kétségbeesetten. Isaac a dobozra mutatott. - De hát... Onnan nem fogok tudni kijönni, ameddig... - Jack hangja megbicsaklott, mire Isaac felnézett rá. Megrökönyödve vette tudomásul, hogy a barátja sír. 

- Ne aggódj! Ígérem minél hamarabb visszatérek! - ígérte meg barátjának. A bohóc a dobozra, majd a barátjára nézett. 

- Itt fogok várni rád! - mondta, majd a dobozba mászott. Addig nem lehet szabad, ameddig valaki újból ki nem nyitja a doboz fedelét. Azon az estén Jack megtapasztalta, hogy milyen igazából a magány. Jack, bár nem tudott kimenni a dobozból, látta és érzékelte a körülötte lévő dolgokat, így a szobát is, amint az beporosodik.

Várta a barátját. Az ő örök barátját a dobozában. Nap-nap után, hétről-hétre, hónapról-hónapra. Várta, várta a pillanatot, amikor újra találkozik a legjobb barátjával. Isaac szülei a házban éltek, de sosem mentek fel a szobájába. Jack napjai szomorúan teltek. Évek teltek-múltak, Jack ruhájáról bedig lekoptak az élénk, vidám színek, fekete-fehér lett. Így ült a doboz fogságában, remény nélkül.

Tizenhárom év telt el. Semmi sem változott azóta. Ezen az estén is hazajött a részeges apa, aki újra és újra összeverte a feleségét, aki végül belehalt a sérülésekbe. Másnap a férfit felakasztották gyilkosság miatt. Eközben Isaac is felcseperedett, húsz éves lett, megörökölte a házat, és hazament. Egy este Jack régen várt barátja lépteit hallotta. A szobában Isaac rá se hederített a dobozra, már rég megfeledkezett Jackről. Már nem az a kisfiú volt, akit ismert. Tekintete rideg volt, kiveszett belőle a gyermekkori fény. Jack ettől nem érzett...semmit. Ő a dobozban maradt minden szín és érzelem nélkül, hiszen ő azt érzi, amit Isaac érez iránta. 

Egy nap Isaac elment dolgozni, és Jack várta, hogy hazatérjen. Órák múlva meg is érkezett részegen, de volt vele valaki. Az egyik barátnője volt, akinek aranyfürtjei és gyönyörű kék szemei voltak. Jack vonzódni kezdett a lányhoz. - Vajon ki lehet ő? Az új barátja?...Azt hittem, én vagyok az egyetlen barátja... - A szobában Isaac és a lány beszélgettek, majd a férfi mondott egy viccet, amin mind a ketten nevetni kezdtek. A bohóc irigykedve nézte őket. A következő pillanatban Isaac és a lány közel hajoltak egymáshoz, majd megcsókolták egymást. Jacket áramütésként érte az, amit látott. Még sose látott embereket csókolózni. Eközben Isaac simogatta a lány combját, majd a szoknyája alá nyúlt, ami a hölgyeménynek nem kifejezetten tetszett, amit ki is fejezett azzal, hogy Isaacot felpofozta. Isaac tekintete elsötétült, mire a lány megrémült. Isaac ráüvöltött, majd pofonvágta a lányt. Jack elhűlve nézte őket. -Micsoda remek játék - nevetett fel. 

Folytatjuk...

Forrás:http://creepypasta.wikia.com/wiki/The_Origin_of_Laughing_Jack

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.